Webshop
KERESÉS AZ ELLE DECOR OLDALON

A több több: Bevezetés a maximalizmusba

Esszé

2021. november 26.

8 perc olvasás

Borda Réka
article-img
© Unsplash

„A kevesebb több” – hányszor hallottuk már ezt, és hányszor gondoltuk úgy, hogy nem igaz... Az elmúlt időszakban szerencsére új trend hódít a lakberendezésben: a maximalizmus.


Ez az esszé eredetileg az ELLE Decoration első lapszámában jelent meg.

Ha azt mondjuk, Bauhaus, sokaknak minden bizonnyal a letisztult épületszerkezetek, a geometrikus formák vagy a funkcionalitás jut eszébe. A funkció valóban kiemelt fontossággal bírt a Bauhaus követői számára, nem véletlen, hogy az iskola utolsó igazgatójának, Mies van der Rohénak köszönhetjük az elhíresült mondást:

a kevesebb több.

A minél egyszerűbb formákra törekvő, minimalista építészet és design azóta is e mondását mantrázza. 


A puritán, ám emberre szabott környezet megteremtésében a nagy gazdasági világválság is szerepet játszott, amellyel párhuzamosan organikus módon alakult ki a minél egyszerűbb, rendeltetésszerű és megfizethető tárgyak és enteriőrök iránti igény. A szimpla formákból és a naturális színekből építkező iparművészet hamar összhangra talált a szintén a 30-as években kiforró skandináv designnal, amelyre már ekkor jellemző volt a természetes anyaghasználat, a minimalista szemléletmód és a funkcionális tervezés. Az egyre nagyobb teret hódító funkcionalista esztétikának az 1943-ban megalapított IKEA szerzett világhírnevet, és bár úgy tűnik, az efféle designnak a mai napig nem áldozott le, az elmúlt időszakban új kihívója akadt egy, a stílussal szöges ellentétben álló trend képében.


Az építészet és a design, ugyanúgy, mint a művészetek vagy a divat, szoros kapcsolatban áll az adott kor gazdasági-kulturális helyzetével, így talán nem meglepő, hogy a pandémia életünk számos szegletén túl az enteriőrökre is hatással volt. Bár már a járványt megelőző időszakban felívelőben volt az otthonról dolgozók száma, igazán csak az első hullámmal járó lezárásokkal ugrott meg a home office-ban érintettek aránya. Ebből, valamint a lezárásokból kifolyólag otthonaink még nagyobb mértékben váltak a mindennapjaink színterévé, mint korábban. Ám amikor szükség lett volna környezetünk relaxáló, vidám vagy akár játékos oldalára a koronavírus szülte létbizonytalanságban, a minimalizmus nem biztosított megfelelő megnyugvást.


Erre kínál megoldást a maximalizmus, amit bár a világjárvány tett láthatóvá, valójában nem előzmények nélküli. Már az 1981-ben útjára indult színes, mintás, geometrikus mintákkal játszó Memphis Design Movementet is joggal jelölhetjük meg előfutáraként, hiszen egyértelmű benne a posztmodern esztétika hatása, de a 2010-es években új erőre kapó Pattern & Decoration (Minta & Dekoráció) művészeti mozgalommal is szoros kapcsolatban áll. E művészeti irányzat a civiljogi küzdelmek felerősödésekor született meg a 70-es években. Képviselői a társadalmi elnyomás ellen tüntetve olyan alkotói formákat választottak, amelyek elmosták a határokat művészet és design között, és amelyek addig triviálisnak, amatőrnek és lenézettnek számítottak – így például nekik köszönhetően vált a „toldozás-foltozás”, a patchwork a művészi eszköztár részévé. 


A #metoo-t és a #blacklivesmattert követő, aktivizmussal átitatott korunkat hasonlóan komplexnek éljük meg, mint a 70-es évek fiataljai az őket körülvevő világot, minderre pedig önkéntelenül is erős érzelmekkel és összetett formákkal reagálunk. Ám míg a P&D művészeti irányzat, addig a részben belőle táplálkozó maximalizmusban alig kap hangsúlyt a kézművesség. Sokkal inkább egy exkluzív, szinte egyáltalán nem politikai fennhangú divatirányzatról és lakberendezési stílusról beszélhetünk, amellyel ruhatárunkat és otthonainkat tehetjük izgalmasabbá, személyesebbé, zsúfoltabbá.

A trend nyomában formabontó, kísérletező ruhák, ékszerek és persze enteriőrök és bútorok látnak napvilágot. A maximalizmus megengedi a halmozást, ám bizonyos logika mentén: a minták, anyagok, színek és rétegek túlzó, ismétlődő használatát követeli meg, karakteres mintázatok, látszólag össze nem illő matériák és élénk árnyalatok harmóniája jellemzi. Maximalistának lenni tehát röviden annyit tesz, mint leszámolni a konvenciókkal, a legapróbb részletben is megtalálni a boldogságot, mottója pedig a „kevesebb több” mintájára:

a „more is more”, azaz: a több – több.


A stílus elveit ez idáig számos neves lakberendező elsajátította, és mára számos maximalista enteriőr is megszületett. Ilyen például London híres klubja, az Annabel’s, amelyet Martin Brudnizki tervezett újra 2018-ban, vagy a Downing Street-i miniszterelnöki rezidencia, amelynek felfrissítésében Lulu Lytle, a britek körében igen népszerű Soane Britain alapítója működött közre. A nonkonformista, brit excentricizmusnak persze nagy hagyománya van a szigetországban, de az egészen a közelmúltig csak egy szűk, többnyire az arisztokráciához kötődő réteg kiváltsága volt – a maximalizmus azonban egyre inkább mainstream irányzat, és úgy tűnik, egy darabig velünk is marad.


Hogy mi lesz a stílus sorsa hosszú távon, egyelőre nem tudni. Lehetséges, hogy csupán rövid fellángolásról van szó, ami hamar eltűnik a minimalizmus (és a járványt maga mögött hagyó társadalom) árnyékában, de az is előfordulhat, hogy egy olyan korszak kezdetét jelzi, amelyben a szimpla terek és iparművészeti alkotások új élettel és jelentéstartalmakkal telnek meg. Lehetőleg minél többel.

MAXIMALISTÁNAK LENNI ANNYIT TESZ: SZÁMOLJUNK LE A KONCENCIÓKKAL!